A sertés parvovírusa jól ismert kórokozó, főként a nagyüzemi sertéstartásban. Szaporodásbiológiai kártétele sokrétű, de a legtöbb állományban vakcinázással hatékonyan védekeznek ellene. Vetélések esetében mégis sokan gyanakodnak elsősorban a parvovírus kártételére, és gyors vakcinacserével igyekeznek orvosolni a problémát. Van ennek valami szakmai alapja?

A klasszikus parvovírust ma ungulate protoparvovirus 1-nek nevezik, de a jelölése maradt PPV1 (porcine parvovirus 1), ahogyan az újonnan azonosított rokonainak is (PPV2-PPV7). Utóbbiak magzatkárosító hatása egyelőre nem ismert. A PPV1 néhány mutációjáról (pl. 27a) feltételezik, hogy képesek áttörni a PPV1 vakcinák kiváltotta védelmet – bár ennek valószínűleg inkább irodalma van, mint jelentősége.

Gyakran elfeledkezünk róla, de a PPV1 elsősorban nem vetélést okoz! Helyette embriófelszívódást, visszaivarzást, mumifikációt, kis létszámú, gyenge vagy holt malacokat tartalmazó almok fialását idézheti elő, attól függően, hogy mikor éri a fertőzés a fogékony vemhes kocákat. A vírus mindenhol elterjedt, így a tenyészállatok jó eséllyel a környezetből vagy idősebb társaiktól átfertőződnek, továbbá vakcinázással is védettséget szereznek (tehát nem fogékonyak). Minimális az esélye, hogy megfelelően vakcinázott idősebb koca magzatai parvovírus-fertőzés miatt pusztuljanak el.

Az anyai vérminta parvovírus ELISA-vizsgálata nem sokat segít (a ritkán igényelt savópár vizsgálat hasznosabb lehetne). A vizsgálattal kapott „titerérték” 500-5000 között bárhol lehet, és nem tájékoztat arról, hogy a vírusnak köze van-e a magzatkárosodáshoz vagy sem. Más a helyzet, ha pl. magzati mellűri folyadékból sikerül ellenanyagokat kimutatni, ez a 70. vemhességi nap után történt in utero vírusfertőzésre utal.

A magzatkárosodás parvovírusos eredete akkor igazolható, ha a magzati szövetekben vagy testfolyadékokban ki lehet mutatni a vírus jelenlétét PCR-eljárással vagy pl. immunhisztokémiai vizsgálattal.

Egyes vélemények szerint a kolosztrális ellenanyagok perzisztálása akadályozhatja a vakcinás védettség kialakítását. Ennek ellenőrzésére, a vakcinázás optimális időpontjának megállapítása érdekében szokták javasolni a kocasüldők szerológiai profilvizsgálatát. Az 5-6 hónapos életkorban kimutatott nagyarányú szeropozitivitás azonban már aktív áthangolódás következménye, a kolosztrális ellenanyagok rendszerint 3-4 hónapos korra kiürülnek. A vakcinázás ilyenkor a természetes fertőződés mellett „booster” szerepet tölt be, illetve segít homogenizálni a csoport védettségét.

Azért ne csüggedjünk, PPV1 helyett van PCV3, Leptospira sp., bakteriális endometritis stb., amit vizsgáltathatunk…

Ha a fentiekkel kapcsolatban megjegyzése, ellenvéleménye van, vagy más fontos diagnosztikai kérdésben nem tud dönteni, ne essen pánikba: írjon az iroda_kukac_scgdiagnosztika.hu címre, talán tudunk segíteni.