1992-ben végeztem az azóta újra Állatorvostudományi Egyetemen. A végzés után közvetlenül a Kórbonctan Tanszéken kezdtem dolgozni, és azóta több szervezeti egységet is megjártam az Egyetemen belül (ld. az idevágó "viccet" a kárpátaljai nagypapáról). Most éppen újból a Patológiai Tanszéken dolgozom főműsoridőben, illetve a hobbimnak élek. A fentiekből az is kiderül, hogy nem dolgoztam soha sertéstelepen, ennek ellenére korán elköteleződtem ennél az állatfajnál. Kezdetben eléggé sok sertéstelepen előfordultam különböző okokból, kitanultam a vágóhídi tüdővizsgálatot, jó darabig sertéstelepi menedzsment programot is forgalmaztunk néhai kollégámmal, dr. Bíró Oszkárral. Egy váratlan coming out: az SCG a Swine Consultant Group rövidítése – ma már megmosolyogtató lelkesedéssel azt gondoltuk, elsősorban sertésegészségügyi szaktanácsadással fogunk majd foglalkozni. A hely, az idő vagy mi nem voltunk elég jók, nem tudom, talán minden együtt. A lelkesedés megmaradt, de belátva, hogy a klasszikus szaktanácsadáshoz rengeteget kell a helyszíneken tapasztalni, és a nap sajnos csak 26 órából áll, ma már a kevesebb utazással járó laboratóriumi diagnosztikára „fókuszálok”. Persze itt sem lehet a kórbonctannál megállni, ami nagyon fontos alap, de legtöbbször csak kiegészítő vizsgálatokkal együtt ad gyakorlatban is használható eredményt. Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy értékes kollégák társaságában azzal foglalkozhatok, amivel szeretek, és ehhez még nem kellett vállalhatatlan kompromisszumokat kötnöm. Bízom benne, hogy kollégáim is hasonlóan gondolják, és jó darabig lesz még lehetőségünk együtt szolgál(tat)ni.

Tudóssági bizonyíték:

https://scholar.google.com/citations?user=5YFD2tsAAAAJ&hl=hu